A masszázs története, és hatása a szervezetre.
A MASSZÁZS RÖVID TÖRTÉNETE
A kéz gyógyító erejének ismerete egyidős az emberiséggel. Bizonyítható tény, hogy az emberiség már legalább ötezer éve gyakorolja az érintéssel, illetve kézrátétellel történő gyógyítást. A hosszú, egészséges élet, a több ezer éves indiai tudományokban, az ajurvédákban, a masszázs azon kezelési módok között szerepel, amelyek aktiválják a szervezet öngyógyító energiáit, mély ellazulást eredményeznek, megszabadítják a szervezetet a felhalmozódott méreganyagoktól.
A kínai orvoslásban szintén régi hagyományokra tekint vissza a masszázs, a betegségek kezelésében, és a megelőzésében. Egyik fajtáját, az akupresszúrát jól ismerik a nyugati társadalmakban. Ez a módszer az ajurvédikus masszázs mellett a legősibb masszázstechnikák egyike.
A krisztus előtti római és görög irodalom is számos utalást tesz arra vonatkozólag, hogyan és milyen gyakran alkalmazták a masszázst az antik Európában sporttevékenységek előtt és után, betegségek lábadozási időszakában, fürdőzést követően, és mindenekelőtt a testi-lelki panaszok, emésztési zavarok, légszomj, vagy búskomorság terápiás kezeléseként.
A "nyugati orvostudomány atyja" a görög származású Hippokratész (i.e. 460-375 körül) szerint a dörzsölés egy olyan műfogás, melyet minden orvosnak ismernie kellene.
A későbbi időszakból Galenus (i.sz. 129-199) görög-római orvost lehetne kiemelni, aki írásaiban említést tesz bizonyos masszázsfogásokról, és azok alkalmazási területeiről. A kereszténység térhódítása után azonban sokig mindenfajta testi érintkezés tilos volt, és emiatt a gyúrás ősrégi ismerete csaknem teljesen a feledés homályába merült. Ezt követően majd csak a XVI. századi írások tesznek újra említést a masszázstechnikák alkalmazásáról. Ambroise Paré francia orvos a masszázs egy olyan fajtáját fejlesztette ki, amely nagymértékben meggyorsította a betegségből való lábadozás folyamatát.
A XIX. században Per Henrik Ling svéd származású gyógytornász, és J. Georg Mezger holland orvos munkája révén a görög-római kultúrális hagyományokban gyökerező "klasszikus masszázs" a század vége felé az orvosi kezelések egyik lényeges részévé vált. A svéd masszázs mellett immáron számos egyéb masszázs típus vált közismertté, melyek részben távol-keleti hagyományokból maradtak ránk (például az akupresszúra és siatsu), vagy a nyugati orvosok, és gyógymasszőrök tapasztalataira, ismereteire épülnek (mint a kötőszöveti masszázs, és a modern reflexológia).
Hatása a szervezetre
A masszázs hatása függ a kezelt testfelület terjedelmétőI, az alkalmazása helyétől, az ingerek erősségétől, és minőségétől. A hatás többféle lehet. Az egyes szövetféleségekre, szervekre, és a szervezet egységes egészére is. A masszázs helyi hatást gyakorol a bőrre, és az alatta lévő szövetekre. Hogy a bőr mechanikai ingerlésekre jellegzetesen reagál, azt a mindennapos tapaszta|ás is megmutatja. Nehéz munkát végző emberek, vagy bizonyos sportokat űzők tenyerének bőre a mechanikailag leginkább kitett pontokon megvastagszik. Szabályos kérgesedés fejlődik ki olyan pontokon, ahol a mechanikai ingerhatás egy bizonyos ingerhatáson túl van. Ha olyan erős a mechanikai hatás a bőrön, amelyhez a fokozatosan kifejlődő kérgesedés még nem alkalmazkodott, feltörik a bőr. Az előbb említett jelenség magyarázza azt a tényt, hogy a mechanikai ingerek milyen hatással vannak a bőr szerkezetére. A szaru fellazult felső rétegeit a legtöbb masszázsfogás főképpen a mechanikai masszázsfogások, a símítások, és dörzsölések eltávolítják. Ez a folyamat hozzájáruI a bőrfelszín megtisztításához, regenerálásához. A mechanikai ingerek hatására nemcsak a bőr hámja, hanem a mélyebben fekvő szövetek is erősödnek. Ugyanolyan szorítás vagy ütés, amely nem edzett bőrön sérülést eredményez, az edzett bőrnek nem árt. Az irhában és a laza kötőszövetben olyan anyagok vannak, amelyek a mechanikus behatásokra inaktív állapotukból aktívabbá válnak, az ereket, kapillárisokat tágítják. Ez az értágító anyag részben a Hisztamin, de mivel más hasonló anyagok is ismeretesek, közös néven ,,H'' anyagoknak nevezzük őket. Hatásukra a nyomásnak, vagy dörzsölésnek kitett helyen a bőr kipirul. A test egész felületét bőr borítja. Nagysága felnőtt emberen 2 négyzetméter körül van. A bőr bonyolult feladatokkal rendelkező szervünk. Legfőbb élettani funkciói: védi a szervezetet a külső behatásokkal szemben, szerepe van a hőszabályozásban, és a légzésben. Ezekhez a mindenki által ismert funkciókhoz hozzá kell számítani az endokrin (belső) funkciókat is. Összefoglalva tehát, a masszázs serkenti a bőr táplálkozását, növeli ellenálló képességét. Mechanikai hatás következményeként, de reflexmechanizmusok útján is befolyásolja a vérkeringést, anyagcserét, hőszabályozást. A masszázs akár ötszörösére is növelheti a felületes és a mélyen fekvő testszövetek vérellátását. A vérellátás fokozódása nagymértékben javítja a sejtek oxigén, és tápanyagellátását. Emellett az érintés, és az élénkebb vérkeringés a nyirokrendszer működését is serkenti, amitől javul a lerakódott salak, és méreganyagok kiválasztásának hatásfoka. A masszázs idegrendszeri nyugtató hatását (ezt neurális effektusnak is nevezik) elsősorban a kéz melege, az általa kifejtett nyomás, és az érintési inger váltja ki . Az alkalmazott fogások jellegétől, és erősségétől függően a masszázs tehát serkenti, vagy megnyugtatja ezeket az idegvégződéseket. Ily módon még a stressztől, idegességtől és belső feszültségtől túlterhelt idegrendszer is megnyugodhat, és "normál üzemmódra'' kapcsolhat.